Fókuszban a horgászat – Csurgói kalandok
Horgászatainkat lehetőségünknek megfelelően mindig próbáljuk színesíteni, olyan helyszíneket választanai, melyen még nem, vagy csak kevésszer jártunk. A Fehérvárcsurgói – víztározó Józsi és jó magam fantáziáját is felcsigázta, hiszen nekem még nem volt alkalmam itt próbára tenni horgásztudásom, Józsi pedig több évvel ezelőtt járt itt. Helyfoglalás alkalmával nem volt sok lehetőségünk, három állás közül választhattunk, ezért a kíméleti részhez közel eső 8-as placcot választottuk.
A tározó Fejér megyében, a Bakony hegység keleti részén Kincsesbánya és Fehérvárcsurgó községek külterületén található. A tározó létesítésének eredeti, elsődleges célja a Gaja patak alatti alábányászott terület védelme a vízbeszivárgások ellen, másodlagos célja az árvízi csúcsértékek csökkentése volt. A bányaüzem bezárása miatt jelenlegi elsődleges hasznosítási feladata az árvízcsúcs csökkentés. A további hasznosítási feladatok a mezőgazdasági vízszolgáltatás, a sporthorgászat.
A tó körüli munkálatoknak köszönhetően jelenleg alacsony vízszinttel rendelkezik a tározó, melynek következtében volt bennünk egy kis félelem azzal kapcsolatban, hogy viszonylag sekély pálya lesz az általunk lefoglalt állás elött. A megérkezésünket követően táborállítás és a felszerelések összekészítése következett, majd amint elkészítettük az etetést, csalizást egyből vízre szálltunk. Halradar és tapogatórúd segítségével pásztáztuk a medret, de előzetes információink szerint számottevő törésre nem kellett számítanunk, ami elég hamar be is igazolódott. Ahogy távolodtunk a parttól fokozatosan mélyült a meder, a legmélyebb vízréteg, ami számunkra meg horgászható volt, az 2.5 méter. Törések és ígéretesnek tűnő mederalakulatok hiányában kevésbé iszapos, keményebb részeket kerestünk, amiket H illetve dőlőbójákkal jelöltünk meg különböző távolságokban. Kezdésnek az egyik hajszálelőkémre Big One főzőtt bojlit fűztem fel, amely chili – lazac ízesítésű és magas halprotein tartalmának köszönhetően az idei évben sok nagytestű pontyot köszönhetek neki. Ezt a csalizást a távolabbi bójámnál alkalmaztam, etetésre pedig kimondott 24mm-es Big One bojlit szórtam. A közelebbi bójámra szánt csalogató anyag inkább amuros etetés, főként The One Gold magmixből, tigrismogyoróból és The One Gold bojliból állt. Tigrismogyoróval is csaliztam, hiszen tudtuk, hogy a torpedókból igazán testes példányok is élnek a vízben. Amint készen voltunk a szerelékek bejuttatásával figyeltük a vizet, próbáltunk pontyokra utaló jeleket keresni, halmozgást a víztetőn. Sötétedésig némák maradtak a jelzők, viszont hold kelte után nem sokkal rátaláltak az amurok Józsi közelebbi magvas etetésére. Sikerült pár testesebb példányt elcsípnie a bandából, mindegyik amur 10kg felett volt.
Amint lezajlott a dömping, hajnalig a pihenésé volt a főszerep. A kora reggeli órákban a bojlis etetések is gazdára találtak, a távolabbi bójákról érkezett pár szebb ponty, de az igazán nagyok még nem mutatták magukat.
Minden egyes hal nagyon jó erőben volt, sokszor megtévesztő módon küzdöttek a zsinór másik végén. Természetesen a minden halra rámentünk csónakkal és nagyon élvezetes volt, ahogy ezen a nagy vízfelületen forgatja, sokszor vontatja a csónakot egy – egy megakasztott példány. Az időjárás végig szép, sokszor forró arcát mutatta, a napközbeni órákban szinte kánikula kísérte a túránkat. Gondoltuk, hogy ez a köztes víz a nappali órákban is jól fog működni, hiszen ez még az a vízréteg a maga 2 méteres átlagával, ami viszonylag könnyebben melegszik. Viszont ez sajnos nem így történt, főként az éjszakai órák adták a halakat szép számmal. A közelebbi magvas etetésemről az első két nap nem érkezett kapás, ezért újból csónakba szálltam helykeresés céljából, próbáltam olyan helyet találni, ahol van halvonulásra utaló jel. 25-30 métert beljebb toltam a H bójámat, itt még kevesebb iszapot találtam és szerencsére meg is lett a gyümölcse a helyváltoztatásnak.
A túra felére nagy örömöt okozott számunkra, hogy a közelebbi és a távolabbi bóják is intenzíven adják a halakat, az etetésen, szereléken és a stratégián sem kellett változtatnunk a hátralévő időben. Sajnos gyorsan telt az idő, hirtelen már csak azt vettük észre, hogy a horgászatra szánt 4 napból már kettő eltelt. A harmadik nap reggelére kis mértékben felélénkült a szél, viszont ez a halak kapásintenzitásán mit sem változtatott. Szinte mondhatni felváltva érkeztek célhalaink, kisebb nagyobb szünetekkel megtörve. Ahogy az etetés, úgy a szerelék terén sem bonyolítottam túl a horgászatot. Szimplán egy 100 centiméter hosszúságú The One Free – fall leadcore végére helyeztem egy leadclipp-et, amibe egy gyorskapcsot raktam. A gyorskapocsba pedig egy 25 centiméter hosszúságú horogelőkét akasztottam, amit 25 librás The One Skinny előkezsinórból kötöttem és a végére pedig egy 6-os méretű horgot raktam. Nagyon jól működött ez a szerelék, a túra ideje alatt körülbelül két halvesztésem volt, melyek fárasztás közben akadtak le.
Villámgyorsan teltek az órák, már csak azt vettük észre, hogy egy éjszaka maradt hátra a horgászatból. Az éjszaka csendesen telt, viszont a túra vége számomra álomszerűen végződött. A reggeli órákban komótosabb, igazán nagy halas kapás törte meg a csendet a távolabbra elhelyezett botomnál. Csónakba szálltam, elindultam a hal irányába, a kontaktust megtartva, de mégsem erőltetve csévéltem a zsinórt. Ahogy közeledtem a bójámhoz egyre nagyobb ellenállást éreztem, minden gondolatom arról szólt, hogy vajon mi küzdhet a zsinór másik végén, csak pillanthassam meg. Minden erőmmel azon voltam, hogy nehogy elveszítsem, óvatosan fárasztottam, az orsó fékét is lazára állítottam, az ujjammal szabályoztam az erősségét. Közel 15 percig a hal kezében volt az irányítás, addig még esélyem se volt megpillantani, mondhatni csak asszisztáltam, óvatosan próbáltam fárasztani. Egyszer csak légbuborékok kíséretében, méltóságteljesen megmutatta magát és amint megpillantottam tudtam, hogy nem mehet el. Fortunának köszönhetően első merítésre meglett ez a hibátlan példány, mindketten kifáradva értünk partot. A mérleg nyelve 19kg-ot mutatott, de a legnagyobb örömöt számomra a hal gyönyörű kinézete és felejthetetlen fárasztása nyújtotta.
Az adrenalin lecsengése után a horgászatok egyik legfájóbb, legnehezebb része maradt már csak hátra, a pakolás. Nagyon emlékezetes túrát töltöttünk Józsival a csurgói víztározón, bátran ajánlom olyan horgászoknak, akik szeretik a nagyobb vízterületeket és a kihívásokat.
Írta: Paál Norbert
Fotók: Ács József, Paál Norbert