Fókuszban a horgászat – Nagy vízi pontyhorgászat
Forgatásaink alkalmával egyre intenzívebben keressük a nagykiterjedésű tavakat, vagy az olyan öreg vad vizeket, amelyek nem kis kihívást tartogatnak a horgászok számára. Bizton állíthatom, hogy Gyékényes is ebbe a kategóriába tartozik. A több mint 300 hektár kiterjedésű tó, kristálytiszta vízzel, nagy mélységekkel, tagolt mederrel rendelkezik, és ami még növelni tudja a nehezítő fakort, hogy több félsziget és sziget is megtalálható itt.
A horgásztó halállományát ismerve, Józsival izgatottan kezdtük meg a táborépítést, méghozzá a tó egyik sarkában, közel a friss kotráshoz. Változékony idő kísérte a túránkat, ami a horgászatra szánt idő első felében borongós, szeles, kicsit esős időjárásban nyilvánult meg. Végszerelékeinket főként egy régi kotróhajó szélénél helyeztük el, ahol kristálytiszta és zavaros víz találkozása volt. Etetésre és csalizásra a 2020-ban megjelenő egyik újdongásunkat használtuk, a Big One-t. A Big One termékcsalád lazac-chili ízvilágot kapta és a palettán található bojlik 24mm-esek és főttek. Én kezdésnek mindkét hajszálelőkémre ebből a bojliból fűztem fel 1-1 szemet és természetesen a végszerelékek köré, etetésnek is szintén a Big One került. A túra első felében a szél igencsak borzolta a hullámokat, így nem volt egyszerű a helykeresés, de a radaron sikerült pár ígéretes törést találni.
Ha őszinte szeretnék lenni, azt gondoltuk, hogy az első 1-2 nap főként a halak megtalálásáról fog szólni, egyáltalán nem számítottunk arra, ami a szerelékek lerakása után pár órával kezdődött. Intenzív, erős igazi bányatavi húzós kapás törte meg a szél morajlását. Gyorsan csónakba szálltunk, a hal közelébe mentünk és kezdődhetett egy olyanfajta fárasztás, amely szerintem minden pontyhorgász álma. 6-7 méter volt a mélység alattunk, a víz tisztasága pedig egyedülálló. Ilyen körülmények között fárasztani egy bivalyerős 10kg feletti bányatavi tőpontyot, mindent elfeledtet az emberrel.
Nagyon nagy élmény volt számomra az első tízplusszos gyékényesi pontyomat megfogni, főként a megérkezésünktől számított ilyen rövid időn belül. Miután szabadon engedtem a halat, visszavittem a végszerelékem, amiköré egy marék Big One bojlit szórtam. Épphogy kiértem a partra, leraktam a botot a rodpodomra, Józsinak füstölt el az egyik botja. Ismét egy élvezetes, csónakforgatós fárasztás következett és közel 20 perc után egy gyönyörű 10kg feletti tükröst szákolhattam neki.
Álmunkban sem mertük volna gondolni, hogy ilyen erős kezdésben lesz részünk ezen az órási, gyönyörű bányatavon. Az első napunk sűrű kapások közepette telt, de az igazán nagy pontyok elkerültek bennünket. Az éjszaka viszonylag csendes volt, így kipihenten tudtunk nekivágni a következő napnak. Délelőtt folyamán ismért sikerült szákbaterelnünk pár szebb pontyot, amik szintén a „tízes” kategóriába tartoztak. Ismét egy húzós kapásra emelhettem rá a bal szélső botomon, úgy döntöttem, hogy egyedül indulok a vízre csónakkal, hiszen azt gondoltam, hogy meg tudom oldani egy 10kg-os ponty szákolását.
Közeledtem a hal felé, de ami ez után következett, azt nem kívánom még a legnagyobb ellengésemnek sem. A menetelés közben, többször el volt akadva a zsinórom, amit sikerült kiszabadítanom és újra éreztem a halat a szerelék végén. A megszokotthoz képest nagyobb súlyt éreztem és komótosabban, sokkal magabiztosabban jött-ment a hal a fenék közelében. A parthoz viszonylag közel elhelyeztek pár mesterséges süllőfészket, amit bójákkal jelöltek meg. Próbáltam úgy irányítani a halat, hogy minél messzebb menjünk ezektől a bójáktól, de sajnos nem én diktáltam, így természetesen sikerült összeszedni nem egy, nem is kettő, hanem három bóját. Sajnos a halat még nem láttam, csak annyit, hogy a 3 palack ami 1-1 kötéllel volt rögzítve a mesterséges ívóhelyhez, a víz tetején oldalazott hol balra, hol jobbra. Nem tudom leírni, hogy hírtelen mi fogalmazódott meg bennem a látvány alapján, de a biztonság kedvéért elmondtam egy imát, mielőtt nekiálltam kibogozni a halat a bójarengetegből. Közel 10-15 perc kötözgetés után sikerült megszabadulni a fölösleges tehertől, majd megpillantottam a kifáradt pontyot a vízfelszín közelében. Gyorsan megmerítettem az órási pikkelyest, leültem a csónak szélére és elindultam a táborunk felé. Mikor partot értem szóltam Józsinak hogy segítsen a bölcsőig elvinni a halat, mivel mindenem remegett. Mérlegelőbe fektettük a pontyot, majd megmértük. Közel 25kg-ot mutatott a mérleg nyelve.
Óriási küzdelem volt, de minden egyes vízen töltött percet megért, hiszen egy hibátlan, pocakos tövest tarthattam a kezemben, amit az érkezésünktől számított 24 óra elteltével sikerült megfognom. A felvételek elkészítése után gyorsan visszaengedtem az öreg bányalakót, majd muszáj volt kicsit kifújnom magam, hiszen az adrenalintól mindenem remegett. A délután folyamán sikerült még pár kisebb pontyot fognunk, de a sötétség beálltával ismét mérséklődtek a kapások száma. Másnap reggel napsütésre, enyhe szellőre és szinte tükörvízre ébredtünk. Ahogy elvonult a viharos időjárás, úgy tűntek el a halak is az előttünk lévő területről. A nap folyamán egyre gyengült a kapások száma, a halradaron is egyre kevesebb halat láttunk és a pontyok mérete is csökkent. Sajnos a horgászatunk végéig kitartott ez az időjárás és ennek köszönhetően már csak 1-1 halat sikerült fognunk. Próbáltuk megfejteni, hogy a holt időben hova vándorolhattak a halak, próbáltunk természetesen a csalin is változtatni, kisebb méretű bojlikkal, pop-upokkal horgásztunk, de sajnos eredménytelenül. Minden esetre a horgászat első fele szenzációsan telt, nagyon pozitív élménnyel gazdagodtunk és nem utolsó sorsban, nagyon szép halak sikerült megfogni ebből az órási bányatóbol!
Írta: Paál Norbert
Fotók: Paál Norbert, Ács József